|
 Itt kezdődik a színjáték, írta Dante Alighieri, születésére nézve firenzei, erkölcseit tekintve nem az. |
POKOL | PURGATÓRIUM | PARADICSOM |
|
Hálózati kritikai kiadás Szerkesztő Előszó Dante-könyvem egymást követő kiadásai technikai okokból mindeddig változatlan lenyomatok voltak. Régi szándékomat követve, összegyüjtött munkáim sajtó alá rendezésének alkalmát használtam föl a fordítás és kommentár átdolgozására. Sajnos, viszonyaim nem adtak időt és lehetőséget ahhoz a széleskörű tanulmányhoz, melyet ez az átdolgozás kívánt volna. Meg kellett elégednem avval, hogy a könyvet legalább kicsiségekben és külsőségekben jobbá és hasznosabbá tegyem. A fordításon csak keveset változtattam, inkább a magyar vers kedvéért; de az életrajzot lényegesen bővített formában adtam, idézetekkel átszőve; a bevezetéseket és tárgymutatókat egységesítettem; s a kommentárt oly módon csoportosítottam át, hogy az olvasót a visszalapozgatásoktól megkíméljem. Mindez bizonyára növeli használhatóságát művemnek, mely evvel az átalakítással kapta meg a végleges formát. Elismerés illeti a kiadót, ki a nagy könyv költséges újraszedetésére vállalkozott, s ezt a kiadást már az új alakban adja a közönség kezébe.Babits Mihály [Előszó (Pokol, 1912)] Figyelmeztetés az olvasóhoz Ez a könyv csak a művelt közönség számára készült. Dante a világ egyik legnehezebb költője. Maga mondja, hogy aki őt érteni akarja, üljön meg a padkán és élesítse jól az eszét. Munkáját a „középkor lexikonának” nevezik: egész külön világ az egymagában. De nemcsak e páratlan gazdagság teszi ezt az olvasmányt nehézzé: egy távoli század idegen tudásanyaga, melyet a költő művében felhalmoz s melyhez hasonlót olvasóiban föltételez. Nem csak theologiko-filozofikus mélységei s különös és sokrétű szimbolizmusa. Nem is csupán komplikált technikája, szinte matematikai tömörsége, kemény és különc kifejezései s az a modor, mely folytonos célzásokban dolgozva minden lapjának oly páratlanul művészi sűrítettséget ad. Hanem elsősorban életével és korával való kapcsolatai: az a líraiság, melyből az egész mű fakad, s mely nem az elvont lélek líraisága, hanem a cselekvő emberé, ki két lábbal s ezer idegszállal áll a körülötte zajló világ közepén. Ez a költő életéből szövi költeményét: kora, környezete, apró tények, emberek, életek, szokások, amik sorsát alakították, mind téglái lesznek a nagy épületnek: s ki értene ma már minden célzást, ami ezekre vonatkozik? Lapjain sűrűen akadunk talányokra, amiket tudósaink sem tudnak megoldani. Hogyne lenne fáradság hatszáz év mulva olvasni azt az írót, akit már életében kommentálni kellett. És mégsem sajnálta senki még a fáradságát, aki Dantét igazán olvasta. A fordító e fáradságot mindenmód könnyíteni iparkodott. És itt figyelmezteti a közönséget, hogy Dante művét csak akkor élvezheti, ha előzőleg elolvassa életrajzát, s a lap-alji kommentár utalásainál nem restelli az életrajz illetékes fejezeteit újra és újra emlékezetébe idézni. Az egész költemény áttekintésében a kötet végéhez csatolt ábrák és táblázatok segítenek. Mindez oly rövid, amily rövid csak lehet; ettől a kis munkától nem kell visszariadni a nagy élvezetért. Ami magából a költeményből érthető, az általános műveltséghez nagyon is hozzátartozó, vagy a megértéshez felesleges, azt nem magyaráztam. Dante nyelvének tömörségét és különcségét nem enyhítettem: itt a nehézség maga is élvezet. |